Égjek el

gondoltam ideje lenne verseket is felrakni, szóval itt egy régebbi alkotásom, amit még nem is utálok annyira, mint általában!


Égjek el

Égjek el melletted, égjek vörös forróságban,
Rekedjek bent lángok közt, síró valóságban.
Szenesedjek el, és leszek hamu, leszek por,
Csak maradj, maradj ott, ha azzá válok akkor.

Égjek el, száradjak el, mint őszi falevél,
A pokol sötét mocsarában, míg a lelkem él.
Hajnal süssön, ahogy olvadsz, s olvadok én,
Tűz pattogjon- kába fények a halál peremén.

Égjek el a levegőben, a szélben repülve,
Harmatos égen vergődve, benned elmerülve.
Fújjon minket megváltás, vigasz lágy szava,
Ringassanak bárányfelhők és bánat illata.

Égjek el a fehérségben, selymes takaróban,
Hó és parázs egybesimul testemen nyugtatóan.
De közben remegjek, izzon minden előttem,
Ködös, véres lázálomba újra beleszédüljek.

Égjek el a könnyeidbe,s habos fellegekbe,
Rángass be a mennyországba, mámoros egekbe.
Tollak, szárnyak tánca, lelkek csúf tengerén,
Rángass ki, és éljünk tovább pokoltűz veremén.

Égjek el, ázzak el a jeges földre zuhanva,
Ma a csillagokról estem, sírva mosolyogva.
Fonjanak be virágok, ha már közel a határ,
És porladjunk gyöngyökre, mint egy tűzmadár.

Égjek el a halálban, égjek el a semmiben,
Vonuljak a máglyára, piszkos földi létemben.
Vigyél el oda, és leszek tűz piros hulláma,
Csak hadd kapaszkodjam beléd, most utoljára.