Végre megírtam ezt is. Egy kis fanfictiönt hoztam nektek egyik legjobb barátom karaktereiről, Dannyről és Kevinről. Kövessétek! (instagramon pinetre3-ként találhatjátok meg) A történet sokkal érthetőbb, ha utánanéztek a rajzainak.
Szóval dear friend, ezt neked küldöm. Stay strong and never lose hope.
nahátakkor! Ez egy novella akar lenni, amit még 2-3 éve írtam (pici belejavításokkal, amiket most csináltam). Eredetileg a regényemből kiinduló izé akart lenni, de aztán már nagyon elrugaszkodott tőle. A neveket kicseréltem és nem egyértelműsítettem hogy melegek mert sulis szakkörre írtam.
"értsd meg, hogy ma nem megy két órát aludtam éjszaka, nappal meg kettőt hol vagyok, kérdezem sokszor ha nem vagy itt ha itt vagy meg elnézem sokszor hogy nem vagy itt"
avagy már több mint egy éve nem töltöttem fel ide semmit mert szar vagyok
"Bennem már csak az a homály dereng, Mely alkony után sápad nyugaton S amelyet lassan, feketén beleng Az éj, a fél-halál, a nyugalom." william shakespeare - 73. szonett
Az íróklub beindul, Cory kikészül, és a bájos testvérpár vásárol.
"Every now and again we get that feeling And the great big void inside us opens up And I really wish that you could help But my head is like a carousel And I'm going round in circles I'm going round in circles"
bmth - happy song Cory szenvedése, barátkozások, dráma dráma hátán (mert Hisashi egy drámakirálynő) és Shi a kávézóban.
"úgy repedünk szét mint üveggömb a ház falán csak a halál marad az egyetlen ami nem talán a semmiből a semmibe a semmiről a semminek" elefánt - folyó Ebben a fejezetben a harmadik főszereplőnk is kap egy kis rivaldafényt.